Este

A város fölött hallgatag
vagyunk mi most.
Villódzó fények, zajtalan,
piperkőc autók sora
Kéretlen változás.
Üres az éj.

Várunk csöndben, a korlát
mögött a teraszon.
Szádban egy mondat, szólnál
hozzám, de betakar
ez a vászon-óriás.
Hiába beszélnél.

Zárva az ajtó, mögötte
álmos és izzadt szoba,
kép-vallomás és körökbe
öntött vas-mámorok.
Végül is ez más.
Lét-engedély.

Vázad robogva szívja
a föld rovar szagát,
csengő zavar és szín-fa
nő ki véres lábnyomomból.
Vak számolás.
Zöld fekély.

A város fölött moraj,
szórják ránk szitkukat
az istenek.

Bűz, zajok, olaj,
csönd van. Kimúltak
az elvek.

2005. május 30.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.