Szabó Marcell : Aranykori vég

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37219 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 2 órája
Iványi Mónika 2 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Czékmány Sándor 4 órája
M. Szabó Mihály 4 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Zsigmond Eszter 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Király Ferenc 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Petz György 3 napja
Szilágyi Erzsébet 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Vajdics Anikó 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Radics Zina 8 napja
Francesco de Orellana 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Szokolay Zoltán verses füzete 18 perce
az utolsó alma 57 perce
az univerzum szélén 1 órája
szelídek szavai 3 órája
Bara 5 órája
Fészek 5 órája
Pontozólap (Szokolay Zoltán) 12 órája
EXTITXU-UXTITXE 13 órája
Hetedíziglen 23 órája
nélküled 23 órája
mix 1 napja
Gyakorlótér 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
kengyelfutobolond 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Marcell
Aranykori vég

                                                       „Öröm előzte, hétvégi öröm…”


1.


Közvetlenül a fémrács csapódása után vagyis
elválaszthatatlanul a termet átszövő zajoktól
lépek a képbe. Elnagyolt és kivehetetlen a háttér
akár egy ócska relief szűkmarkún újravésve.
Ide jutottam, aszódó lazactesttel, hogy elvétem
magam is a hangot, piszkítok s éppen ide! a topogó
délutáni áhítatba.

Itt hol osztályon pihegsz fehéren és simán nyugszol
el a tűre majd az enyészponton ülve folytatod a napot.
A bejárattól balra az első asztalnál az aprót a fogkrémmel
együtt eléd teszem. A tubusról mit 2 napja szelídítek zsebben
lekopott a márkajel.

A tűről szólva nincs könnyebb mint engedni valami sokéves távoli beszédnek;
világos hogy megszokom idővel a kauzalitás poklát. Mentségemre
mindezt csakis a közölhetőség végett.


2.


Bent elhallgatom előled a tavaszi csőtörés
hírét, elméletemet „az özönvíz társadalomformáló szerepéről”
(mivel inkább traktállak) azzal a felemás
egyedülálló harmincasok körében gyakori
kényszerképzettel hozod összefüggésbe miszerint
az örömlányok a reggeli mosdás (arc, száj, lágyék) ideje
alatt lépnek le az erkélyen át.
Megnyugtatlak, bár cseppet sem tűnsz izgatottnak,
de most a tegnapi (a helyzet fonák voltát már-már hazudtolóan)
kedves kurvát hagyom ki a történetből. Ez önt beléd végül is némi
kedvet, az eseménybőség arca mögé bújtatott pazar semmi.  

Reggel órákkal előttem még
hátadon az éjjeli verejték így igyekszel az intézeti mosdó
gipszfalai közé. Hónaljon ragadnak, selyembúzod melledre feszül stb.
3 óra múlva egy őszülő taggal hagyom el
a termet, ahol is hiába vártalak. Vasárnapi fény.

Korábban lejegyzett időpontjaim között hibát találok.


3.


Minden nappal s talán kevesebbel is mintha
többet bíznék a kelleténél rád.
A közelségben rejlő tagoltság nem bírja el
a ráaggatott, belévetett hitet.
Szemközt ülök le, veled távlatokban.

Ebben bíztam mikor kihagytam egy-egy napot
s a harmadikon is csak sietve néztem be hozzád. Untam már
akkor a procedúrák kiszámíthatóságát a biztonsági zónák
fertőtlenített levegőjét.
Elszólított a zavarossárga lepedő mit meghagytam
utánad érintetlen s valami egészen más, túlzó izgalom is
a lakatlan szoba láttán.
Szép kis saját provincia gondoltam s a benzolszagú párnákon
színről-színre véltelek látni: nem aléltan inkább örökös feszülésben
hogy karjaid pont úgy s térded se másképp, akár a megnyílás gesztusa
olyan voltál.  
Történt ez azelőtt hogy egy hétvégén lecipeltelek a kertbe s az avarba halvány
nyolcasokat írtunk séta közben.

Lassan 2 éve hogy szükségem van az efféle támpontokra.


4.

Estefelé szabadultam s te is tőlem, tudom.
Zavart nyílván öncélú megértésed (mosoly) s az enyészet
mégis őrlő jelenléte.

Elnyújtalak téged is most ahogy kitartom
ezt a hamis igazolást.

Az étteremből egyenesen hozzám mentünk. Semmi célzás,
copfba fogott haját úgy téptem fel mint aki hirtelen élesebb
színekre vágyik. A lépcsőházban számba vettem a lehetséges
kijáratokat, az ablakokat nem számítva összesen kettő, a főbejárat és az erkély.
Megvártam a csípőre kúszó takaró súrló hangját
aztán működött már magától minden;
magától mint a reggel visszanyert
felejtő kilábalás.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-03 22:30   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-07-03 21:52   Napló: az utolsó alma
2020-07-03 21:20   Napló: az univerzum szélén
2020-07-03 20:47   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-07-03 20:37   új fórumbejegyzés: Iványi Mónika
2020-07-03 19:25   Napló: szelídek szavai
2020-07-03 19:23   Napló: szelídek szavai
2020-07-03 18:34   új fórumbejegyzés: Iványi Mónika
2020-07-03 18:16   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2020-07-03 18:03   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor