Szabó Marcell : Aranykori vég

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36494 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 8 órája
DOKK_FAQ 11 órája
Mórotz Krisztina 19 órája
Pataki Lili 19 órája
Hepp Béla 20 órája
Farkas György 20 órája
Kosztolányi Mária 20 órája
Siska Péter 22 órája
Lőnhárt Melinda 22 órája
Zsuzsanna Grande 22 órája
Bánfai Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Natalie Danaisz 3 napja
Köves István 3 napja
Petz György 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Kiss-Teleki Rita 4 napja
FRISS NAPLÓK

 leállósáv 8 órája
Baltazar 12 órája
Vendég 17 órája
Volt egy pillanat 21 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Conquistadores 1 napja
nélküled 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bézs tollecsete 2 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 2 napja
Játék backstage 2 napja
történések 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
Bara 3 napja
Sorrento 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Szabó Marcell
Aranykori vég

                                                       „Öröm előzte, hétvégi öröm…”


1.


Közvetlenül a fémrács csapódása után vagyis
elválaszthatatlanul a termet átszövő zajoktól
lépek a képbe. Elnagyolt és kivehetetlen a háttér
akár egy ócska relief szűkmarkún újravésve.
Ide jutottam, aszódó lazactesttel, hogy elvétem
magam is a hangot, piszkítok s éppen ide! a topogó
délutáni áhítatba.

Itt hol osztályon pihegsz fehéren és simán nyugszol
el a tűre majd az enyészponton ülve folytatod a napot.
A bejárattól balra az első asztalnál az aprót a fogkrémmel
együtt eléd teszem. A tubusról mit 2 napja szelídítek zsebben
lekopott a márkajel.

A tűről szólva nincs könnyebb mint engedni valami sokéves távoli beszédnek;
világos hogy megszokom idővel a kauzalitás poklát. Mentségemre
mindezt csakis a közölhetőség végett.


2.


Bent elhallgatom előled a tavaszi csőtörés
hírét, elméletemet „az özönvíz társadalomformáló szerepéről”
(mivel inkább traktállak) azzal a felemás
egyedülálló harmincasok körében gyakori
kényszerképzettel hozod összefüggésbe miszerint
az örömlányok a reggeli mosdás (arc, száj, lágyék) ideje
alatt lépnek le az erkélyen át.
Megnyugtatlak, bár cseppet sem tűnsz izgatottnak,
de most a tegnapi (a helyzet fonák voltát már-már hazudtolóan)
kedves kurvát hagyom ki a történetből. Ez önt beléd végül is némi
kedvet, az eseménybőség arca mögé bújtatott pazar semmi.  

Reggel órákkal előttem még
hátadon az éjjeli verejték így igyekszel az intézeti mosdó
gipszfalai közé. Hónaljon ragadnak, selyembúzod melledre feszül stb.
3 óra múlva egy őszülő taggal hagyom el
a termet, ahol is hiába vártalak. Vasárnapi fény.

Korábban lejegyzett időpontjaim között hibát találok.


3.


Minden nappal s talán kevesebbel is mintha
többet bíznék a kelleténél rád.
A közelségben rejlő tagoltság nem bírja el
a ráaggatott, belévetett hitet.
Szemközt ülök le, veled távlatokban.

Ebben bíztam mikor kihagytam egy-egy napot
s a harmadikon is csak sietve néztem be hozzád. Untam már
akkor a procedúrák kiszámíthatóságát a biztonsági zónák
fertőtlenített levegőjét.
Elszólított a zavarossárga lepedő mit meghagytam
utánad érintetlen s valami egészen más, túlzó izgalom is
a lakatlan szoba láttán.
Szép kis saját provincia gondoltam s a benzolszagú párnákon
színről-színre véltelek látni: nem aléltan inkább örökös feszülésben
hogy karjaid pont úgy s térded se másképp, akár a megnyílás gesztusa
olyan voltál.  
Történt ez azelőtt hogy egy hétvégén lecipeltelek a kertbe s az avarba halvány
nyolcasokat írtunk séta közben.

Lassan 2 éve hogy szükségem van az efféle támpontokra.


4.

Estefelé szabadultam s te is tőlem, tudom.
Zavart nyílván öncélú megértésed (mosoly) s az enyészet
mégis őrlő jelenléte.

Elnyújtalak téged is most ahogy kitartom
ezt a hamis igazolást.

Az étteremből egyenesen hozzám mentünk. Semmi célzás,
copfba fogott haját úgy téptem fel mint aki hirtelen élesebb
színekre vágyik. A lépcsőházban számba vettem a lehetséges
kijáratokat, az ablakokat nem számítva összesen kettő, a főbejárat és az erkély.
Megvártam a csípőre kúszó takaró súrló hangját
aztán működött már magától minden;
magától mint a reggel visszanyert
felejtő kilábalás.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-26 06:15       ÚJ bírálandokk-VERS: Bara Anna ennyi(?)
2019-08-26 06:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana csakúgyjönmegy
2019-08-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Merengő (j).
2019-08-25 23:55   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-25 23:43   Napló: leállósáv
2019-08-25 20:56   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-08-25 19:16   Napló: Baltazar
2019-08-25 17:24       ÚJ bírálandokk-VERS: Jónásné Göncz Zsuzsánna Régen
2019-08-25 14:21   Napló: Vendég
2019-08-25 12:32   új fórumbejegyzés: Pataki Lili