csapás

idillbe csöppenő
citrom lett az íz
ahogy vérünk hígítja
felgyülemlett víz

laborban elemzik
vegyi hatásunkat
úgy nyújtózzunk, hogy
elérjük magunkat

ráharapunk a horogra
mert ott van a finom
észre sem vesszük
mi a forgalomból kivon

cseppet sem érdekel
szokásaink baja
annyira elborít
az avasodás vaja

ami nem a kenyerünkön
az fejünket fedi
kínzó sorvadásunk
bizony jól áll neki

végül mégis a savanyú
eszmékkel élve
hajtjuk magunkat
egymásután térdre

hasunkon fekve
elér majd a bánat
de vajon kinek is
mutatunk mi hátat

mentő ötletek
mégmentőbb angyalok
porfelhői után
kulloghatunk gyalog…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.