Álmodok
Megszálltátok lényem, szabad álmok,
Lassan körém tekeredtek, béklyóba zártok,
És nem tudok szabadulni, bár már nem is akarok,
Mert kényelmes a tömlöc, amiben vagyok.
Öljetek meg, haljak boldogan,
Felejtsek mindent, ami eddig voltam,
Nem félek, szívem lebeg az öröklét tengerén,
Sírt ásni az elmúlás talaja túl kemény
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
