Bajtai András : A félelem tart életben


 
2843 szerző 39285 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
Szilasi Katalin: A titok
Bátai Tibor: Hova lett?
Tamási József: másik Magyarország dűlő
Szőke Imre: Achilles orr
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 2 órája
Nagyító 4 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Szőke Imre 5 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
Ilies Renáta 6 órája
Mátay Melinda Mária 6 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Gyors & Gyilkos 11 órája
Tamási József 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Egry Artúr 1 napja
Tímea Lantos 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Bara Anna 3 napja
Albert Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Horváth Tivadar 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
Minimal Planet 3 órája
nélküled 8 órája
Hetedíziglen 8 órája
útinapló 10 órája
Készül az album 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Janus naplója 2 napja
argumentum 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
A félelem tart életben

                   Nemes Zoltán Máriónak

A gyerekorról csak áttételesen,
mint a rák. Idegesítően, mint a potyogó
vakolat, és alattomosan, mint
éjszakánként a lassan rád boruló falak.

                    *

A félelem tart életben. A rettegés,
hogy elütnek, mikor szaladsz át
a zebrán, vagy egyszerűen nem érsz
át időben, és miattad bénul meg
egy pillanatra a forgalom. Vársz
a zöldre, de már hallod, ahogy dudálnak,
látod, ahogy a sofőrök beintenek.
Félsz. Hogy megvernek a kukásfiúk,
hogy elalszol az utolsó metróban, és ki
tudja, milyen alagútban talál majd
a reggel. Igaz, vannak néha szerencsés
éjszakáid is, amikor mozdulatlanul
fekszel takaród alatt, mint egy táska,
amit a csomagmegőrzőben felejtettek.

                    *

Kipakolni egy elvesztett női táskát.
Hentesmunka. Jutalom nem jár érte.
Olyan ez, mint felnyitni az üvegkoporsót:
lejárt bankkártya, amit elnyel majd
az automata, menstruációs görcsoldó,
cseresznyeízű óvszer. Rúzs.
A fürdőkádban ülsz, elképzeled,
milyen lehetett ez a nő, akivel sohasem
találkoztál. Merevedésed van, de
a táska ott a kezed ügyében. Később
felszeded a szőnyeg alatt a parkettát,
és elrejted a furcsa hagyatékot, hátha
egy nap visszatér az ismeretlen nő.

                    *

Mert megkívánok más nőket is, néha
nem vagy elég nekem. Ahogyan nem
elég két kéz, tíz ujj sem. Gondolatban
idegen nőket vetkőztetek le, felsorolom
nekik, hány különböző helyen onanizáltam
már, és csak utána szeretkezem velük.
Megkérem őket a dolgokra, amikre
téged sosem kértelek. Hogy üljenek
az arcomra, orromat hadd nyomjam
a hüvelyükbe. Hogy használják a kiskanalat,
és közben tapossanak a csuklómon,
szorítsák el vénáimat. Mert hazudtam
neked. Én már jártam a tapéták mögött.

                    *

A városok a tapéták mögött. Évek
óta, azt hiszem, ezért nem csinálok
semmi hasznosat. Különlegeset sem.
Hajnalonta, vérző tenyérrel nem lapátolok
havat, szemétkupacot nem őrzök
tavaszi lomtalanításkor. Nem belezek
ki hűtőgépeket, és nem teszek
marcipánfigurákat olvadó torták tetejére.
Sztriptíztáncosnő vagyok, az évek
alatt legalább vetkőzni megtanultam.


                    *

Ébredés után türelmesen megvárom,
amíg kiteszik a vak macskát az ablakba,
utána megreggelizem. A legyek ellepik
a rántottámat, szelet száraz kenyeremet,
de mosogatni csak akkor kezdek, amikor
áttolják az első babakocsit az úttesten.

                    *

A babakocsit, amibe sohasem merek
belenézni. Féltékeny vagyok az első
szembejövő fiúra, akinek arcára
félhold van tetoválva, és félni kezdek,
amikor meglátom a pénzszállító
kocsit, benne a kövér gépfegyveressel.
Gondolatban szétszedlek, összeraklak
megint, öklendezem a metróban, a buszon:
hosszú vagyok, és sötét, mint egy
féknyom. Elképzelem, ahogy a részeg
házmester kiégett villanykörtéket cserélget
imbolyogva, és ettől megnyugszom.

                    *

Szüleimet tizennégy évvel ezelőtt
felfalta a sárga busz, húgomat a vízzel
teli pince nyelte el, barátaim a pokoli
peepshow áldozatai lettek. Én eltévedtem
az iskolaudvaron, mert nagy volt a köd,
a villanyoszlopokat pedig valaki kitépkedte.
Most már tényleg semmi dolgom sincs
errefelé, unalmamban elfeledett, külvárosi
kocsmákat rendezek be, ahol én vagyok
a csapos és az utolsó törzsvendég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2005/7


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-02 23:52   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 23:52   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 23:01   Napló: Bátai Tibor
2025-09-02 22:51   Napló: Minimal Planet
2025-09-02 22:31   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Szegény idők/
2025-09-02 22:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-02 21:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Csapó Angéla Életkép
2025-09-02 21:36   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 21:28   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-02 21:08   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt