Bajtai András : A félelem tart életben


 
2845 szerző 39307 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Filip Tamás: Utazni kell
Bátai Tibor: tárló [két változatban, közte húsz év]
Tímea Lantos: Fehérsírás
Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 26 perce
Boris Anita 1 órája
Mórotz Krisztina 6 órája
Nagyító 13 órája
Szakállas Zsolt 14 órája
Szőke Imre 22 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Duma György 1 napja
PéterBéla 1 napja
Tímea Lantos 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Tóth Gabriella 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Bara Anna 6 napja
Tamási József 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 1 órája
Hetedíziglen 8 órája
az univerzum szélén 12 órája
Bátai Tibor 22 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
nélküled 2 napja
Conquistadores 2 napja
Janus naplója 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
útinapló 3 napja
A vádlottak padján 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 3 napja
Zúzmara 4 napja
PIMP 4 napja
az utolsó alma 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
A félelem tart életben

                   Nemes Zoltán Máriónak

A gyerekorról csak áttételesen,
mint a rák. Idegesítően, mint a potyogó
vakolat, és alattomosan, mint
éjszakánként a lassan rád boruló falak.

                    *

A félelem tart életben. A rettegés,
hogy elütnek, mikor szaladsz át
a zebrán, vagy egyszerűen nem érsz
át időben, és miattad bénul meg
egy pillanatra a forgalom. Vársz
a zöldre, de már hallod, ahogy dudálnak,
látod, ahogy a sofőrök beintenek.
Félsz. Hogy megvernek a kukásfiúk,
hogy elalszol az utolsó metróban, és ki
tudja, milyen alagútban talál majd
a reggel. Igaz, vannak néha szerencsés
éjszakáid is, amikor mozdulatlanul
fekszel takaród alatt, mint egy táska,
amit a csomagmegőrzőben felejtettek.

                    *

Kipakolni egy elvesztett női táskát.
Hentesmunka. Jutalom nem jár érte.
Olyan ez, mint felnyitni az üvegkoporsót:
lejárt bankkártya, amit elnyel majd
az automata, menstruációs görcsoldó,
cseresznyeízű óvszer. Rúzs.
A fürdőkádban ülsz, elképzeled,
milyen lehetett ez a nő, akivel sohasem
találkoztál. Merevedésed van, de
a táska ott a kezed ügyében. Később
felszeded a szőnyeg alatt a parkettát,
és elrejted a furcsa hagyatékot, hátha
egy nap visszatér az ismeretlen nő.

                    *

Mert megkívánok más nőket is, néha
nem vagy elég nekem. Ahogyan nem
elég két kéz, tíz ujj sem. Gondolatban
idegen nőket vetkőztetek le, felsorolom
nekik, hány különböző helyen onanizáltam
már, és csak utána szeretkezem velük.
Megkérem őket a dolgokra, amikre
téged sosem kértelek. Hogy üljenek
az arcomra, orromat hadd nyomjam
a hüvelyükbe. Hogy használják a kiskanalat,
és közben tapossanak a csuklómon,
szorítsák el vénáimat. Mert hazudtam
neked. Én már jártam a tapéták mögött.

                    *

A városok a tapéták mögött. Évek
óta, azt hiszem, ezért nem csinálok
semmi hasznosat. Különlegeset sem.
Hajnalonta, vérző tenyérrel nem lapátolok
havat, szemétkupacot nem őrzök
tavaszi lomtalanításkor. Nem belezek
ki hűtőgépeket, és nem teszek
marcipánfigurákat olvadó torták tetejére.
Sztriptíztáncosnő vagyok, az évek
alatt legalább vetkőzni megtanultam.


                    *

Ébredés után türelmesen megvárom,
amíg kiteszik a vak macskát az ablakba,
utána megreggelizem. A legyek ellepik
a rántottámat, szelet száraz kenyeremet,
de mosogatni csak akkor kezdek, amikor
áttolják az első babakocsit az úttesten.

                    *

A babakocsit, amibe sohasem merek
belenézni. Féltékeny vagyok az első
szembejövő fiúra, akinek arcára
félhold van tetoválva, és félni kezdek,
amikor meglátom a pénzszállító
kocsit, benne a kövér gépfegyveressel.
Gondolatban szétszedlek, összeraklak
megint, öklendezem a metróban, a buszon:
hosszú vagyok, és sötét, mint egy
féknyom. Elképzelem, ahogy a részeg
házmester kiégett villanykörtéket cserélget
imbolyogva, és ettől megnyugszom.

                    *

Szüleimet tizennégy évvel ezelőtt
felfalta a sárga busz, húgomat a vízzel
teli pince nyelte el, barátaim a pokoli
peepshow áldozatai lettek. Én eltévedtem
az iskolaudvaron, mert nagy volt a köd,
a villanyoszlopokat pedig valaki kitépkedte.
Most már tényleg semmi dolgom sincs
errefelé, unalmamban elfeledett, külvárosi
kocsmákat rendezek be, ahol én vagyok
a csapos és az utolsó törzsvendég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2005/7


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-18 21:21       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus ősz csoszog
2025-09-18 20:34   új fórumbejegyzés: Boris Anita
2025-09-18 20:03   új fórumbejegyzés: Boris Anita
2025-09-18 19:58   Napló: Minimal Planet
2025-09-18 16:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-18 16:41   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 15:09   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:44   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-18 13:35   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina