Bajtai András : A félelem tart életben

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38958 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Geréb János: Őszbe hajló
Valyon László: Szenteste
Valyon László: Százezerszer
Mórotz Krisztina: Éjdió
Tímea Lantos: Életek
Egry Artúr: rejtőzködő, Húsvét előtt
Egry Artúr: belőlem készült lélek
Paál Marcell: Aerodinamika
Paál Marcell: Év-forduló
Paál Marcell: ÁLMATLANSÁG
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 6 órája
Tóth János Janus 7 órája
Nagyító 7 órája
Szőke Imre 8 órája
Serfőző Attila 8 órája
Albert Zsolt 4 napja
Szakállas Zsolt 4 napja
Valyon László 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Tamási József 6 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Vasi Ferenc Zoltán 7 napja
Duma György 8 napja
Bátai Tibor 9 napja
Kosztolányi Mária 9 napja
Mórotz Krisztina 10 napja
Bak Rita 10 napja
Egry Artúr 17 napja
Karaffa Gyula 19 napja
Tóth Gabriella 22 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 2 órája
Bátai Tibor 15 órája
Janus naplója 18 órája
Hetedíziglen 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
Zúzmara 2 napja
Baltazar 3 napja
Gyurcsi 3 napja
az univerzum szélén 4 napja
nélküled 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
Játék backstage 5 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
Ismerd meg önmagad! 6 napja
- haikukutyin - 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
A félelem tart életben

                   Nemes Zoltán Máriónak

A gyerekorról csak áttételesen,
mint a rák. Idegesítően, mint a potyogó
vakolat, és alattomosan, mint
éjszakánként a lassan rád boruló falak.

                    *

A félelem tart életben. A rettegés,
hogy elütnek, mikor szaladsz át
a zebrán, vagy egyszerűen nem érsz
át időben, és miattad bénul meg
egy pillanatra a forgalom. Vársz
a zöldre, de már hallod, ahogy dudálnak,
látod, ahogy a sofőrök beintenek.
Félsz. Hogy megvernek a kukásfiúk,
hogy elalszol az utolsó metróban, és ki
tudja, milyen alagútban talál majd
a reggel. Igaz, vannak néha szerencsés
éjszakáid is, amikor mozdulatlanul
fekszel takaród alatt, mint egy táska,
amit a csomagmegőrzőben felejtettek.

                    *

Kipakolni egy elvesztett női táskát.
Hentesmunka. Jutalom nem jár érte.
Olyan ez, mint felnyitni az üvegkoporsót:
lejárt bankkártya, amit elnyel majd
az automata, menstruációs görcsoldó,
cseresznyeízű óvszer. Rúzs.
A fürdőkádban ülsz, elképzeled,
milyen lehetett ez a nő, akivel sohasem
találkoztál. Merevedésed van, de
a táska ott a kezed ügyében. Később
felszeded a szőnyeg alatt a parkettát,
és elrejted a furcsa hagyatékot, hátha
egy nap visszatér az ismeretlen nő.

                    *

Mert megkívánok más nőket is, néha
nem vagy elég nekem. Ahogyan nem
elég két kéz, tíz ujj sem. Gondolatban
idegen nőket vetkőztetek le, felsorolom
nekik, hány különböző helyen onanizáltam
már, és csak utána szeretkezem velük.
Megkérem őket a dolgokra, amikre
téged sosem kértelek. Hogy üljenek
az arcomra, orromat hadd nyomjam
a hüvelyükbe. Hogy használják a kiskanalat,
és közben tapossanak a csuklómon,
szorítsák el vénáimat. Mert hazudtam
neked. Én már jártam a tapéták mögött.

                    *

A városok a tapéták mögött. Évek
óta, azt hiszem, ezért nem csinálok
semmi hasznosat. Különlegeset sem.
Hajnalonta, vérző tenyérrel nem lapátolok
havat, szemétkupacot nem őrzök
tavaszi lomtalanításkor. Nem belezek
ki hűtőgépeket, és nem teszek
marcipánfigurákat olvadó torták tetejére.
Sztriptíztáncosnő vagyok, az évek
alatt legalább vetkőzni megtanultam.


                    *

Ébredés után türelmesen megvárom,
amíg kiteszik a vak macskát az ablakba,
utána megreggelizem. A legyek ellepik
a rántottámat, szelet száraz kenyeremet,
de mosogatni csak akkor kezdek, amikor
áttolják az első babakocsit az úttesten.

                    *

A babakocsit, amibe sohasem merek
belenézni. Féltékeny vagyok az első
szembejövő fiúra, akinek arcára
félhold van tetoválva, és félni kezdek,
amikor meglátom a pénzszállító
kocsit, benne a kövér gépfegyveressel.
Gondolatban szétszedlek, összeraklak
megint, öklendezem a metróban, a buszon:
hosszú vagyok, és sötét, mint egy
féknyom. Elképzelem, ahogy a részeg
házmester kiégett villanykörtéket cserélget
imbolyogva, és ettől megnyugszom.

                    *

Szüleimet tizennégy évvel ezelőtt
felfalta a sárga busz, húgomat a vízzel
teli pince nyelte el, barátaim a pokoli
peepshow áldozatai lettek. Én eltévedtem
az iskolaudvaron, mert nagy volt a köd,
a villanyoszlopokat pedig valaki kitépkedte.
Most már tényleg semmi dolgom sincs
errefelé, unalmamban elfeledett, külvárosi
kocsmákat rendezek be, ahol én vagyok
a csapos és az utolsó törzsvendég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2005/7


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-02-16 13:55   Napló: A vádlottak padján
2025-02-16 09:35   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2025-02-16 09:12   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-02-16 09:08   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:naturalizmus tartalmi eszköztá/
2025-02-16 08:12       ÚJ bírálandokk-VERS: Albert Zsolt A Nap feltá
2025-02-16 08:12   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-02-16 07:48   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-02-16 02:01   NAGYÍTÓ /kosztolanyimara@gmail.com: Szépírodalom, költészet, v/
2025-02-16 00:48   Napló: Bátai Tibor
2025-02-15 22:15   Napló: Janus naplója