Bajtai András : A félelem tart életben

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2826 szerző 36665 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Schein Gábor
  Elhangolás
Új maradandokkok

Sági Ferenc Dénes: ikszedik helyzetjelentés
Francesco de Orellana: A hétfejű bárhány (revised)
Ötvös Németh Edit: nyanya
Lőnhárt Melinda: Infúzió
Kiss Anna Mária: Anna szerint a sznob
Tar Ferenc: És ha
Natalie Danaisz: cafka
Albert Zsolt: Olajos felhők
Valyon László: Kányafák sirassatok
Vajdics Anikó: A felhőnek fölötted
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 16 perce
Albert Zsolt 30 perce
Pataki Lili 2 órája
Bánfai Zsolt 5 órája
Gyors & Gyilkos 6 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Kiss Anna Mária 1 napja
Farkas György 1 napja
Petz György 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Bara Anna 2 napja
Pálóczi Antal 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Bak Rita 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Jónásné Göncz Zsuzsánna 3 napja
Frideczky Katalin 3 napja
M. Szabó Mihály 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 30 perce
Hetedíziglen 2 órája
Conquistadores 6 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 6 órája
Sorrento 6 órája
mix 6 órája
nélküled 7 órája
Juli 8 órája
az utolsó alma 8 órája
Qui? 8 órája
Baltazar 12 órája
Zúzmara 20 órája
leállósáv 23 órája
történések 1 napja
Gyurcsi 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
A félelem tart életben

                   Nemes Zoltán Máriónak

A gyerekorról csak áttételesen,
mint a rák. Idegesítően, mint a potyogó
vakolat, és alattomosan, mint
éjszakánként a lassan rád boruló falak.

                    *

A félelem tart életben. A rettegés,
hogy elütnek, mikor szaladsz át
a zebrán, vagy egyszerűen nem érsz
át időben, és miattad bénul meg
egy pillanatra a forgalom. Vársz
a zöldre, de már hallod, ahogy dudálnak,
látod, ahogy a sofőrök beintenek.
Félsz. Hogy megvernek a kukásfiúk,
hogy elalszol az utolsó metróban, és ki
tudja, milyen alagútban talál majd
a reggel. Igaz, vannak néha szerencsés
éjszakáid is, amikor mozdulatlanul
fekszel takaród alatt, mint egy táska,
amit a csomagmegőrzőben felejtettek.

                    *

Kipakolni egy elvesztett női táskát.
Hentesmunka. Jutalom nem jár érte.
Olyan ez, mint felnyitni az üvegkoporsót:
lejárt bankkártya, amit elnyel majd
az automata, menstruációs görcsoldó,
cseresznyeízű óvszer. Rúzs.
A fürdőkádban ülsz, elképzeled,
milyen lehetett ez a nő, akivel sohasem
találkoztál. Merevedésed van, de
a táska ott a kezed ügyében. Később
felszeded a szőnyeg alatt a parkettát,
és elrejted a furcsa hagyatékot, hátha
egy nap visszatér az ismeretlen nő.

                    *

Mert megkívánok más nőket is, néha
nem vagy elég nekem. Ahogyan nem
elég két kéz, tíz ujj sem. Gondolatban
idegen nőket vetkőztetek le, felsorolom
nekik, hány különböző helyen onanizáltam
már, és csak utána szeretkezem velük.
Megkérem őket a dolgokra, amikre
téged sosem kértelek. Hogy üljenek
az arcomra, orromat hadd nyomjam
a hüvelyükbe. Hogy használják a kiskanalat,
és közben tapossanak a csuklómon,
szorítsák el vénáimat. Mert hazudtam
neked. Én már jártam a tapéták mögött.

                    *

A városok a tapéták mögött. Évek
óta, azt hiszem, ezért nem csinálok
semmi hasznosat. Különlegeset sem.
Hajnalonta, vérző tenyérrel nem lapátolok
havat, szemétkupacot nem őrzök
tavaszi lomtalanításkor. Nem belezek
ki hűtőgépeket, és nem teszek
marcipánfigurákat olvadó torták tetejére.
Sztriptíztáncosnő vagyok, az évek
alatt legalább vetkőzni megtanultam.


                    *

Ébredés után türelmesen megvárom,
amíg kiteszik a vak macskát az ablakba,
utána megreggelizem. A legyek ellepik
a rántottámat, szelet száraz kenyeremet,
de mosogatni csak akkor kezdek, amikor
áttolják az első babakocsit az úttesten.

                    *

A babakocsit, amibe sohasem merek
belenézni. Féltékeny vagyok az első
szembejövő fiúra, akinek arcára
félhold van tetoválva, és félni kezdek,
amikor meglátom a pénzszállító
kocsit, benne a kövér gépfegyveressel.
Gondolatban szétszedlek, összeraklak
megint, öklendezem a metróban, a buszon:
hosszú vagyok, és sötét, mint egy
féknyom. Elképzelem, ahogy a részeg
házmester kiégett villanykörtéket cserélget
imbolyogva, és ettől megnyugszom.

                    *

Szüleimet tizennégy évvel ezelőtt
felfalta a sárga busz, húgomat a vízzel
teli pince nyelte el, barátaim a pokoli
peepshow áldozatai lettek. Én eltévedtem
az iskolaudvaron, mert nagy volt a köd,
a villanyoszlopokat pedig valaki kitépkedte.
Most már tényleg semmi dolgom sincs
errefelé, unalmamban elfeledett, külvárosi
kocsmákat rendezek be, ahol én vagyok
a csapos és az utolsó törzsvendég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2005/7


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2019-09-23 22:23 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-10-20 23:02   NAGYÍTÓ /Kosztolányi Mária:?/
2019-10-20 22:48   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2019-10-20 20:39   új fórumbejegyzés: Pataki Lili
2019-10-20 17:55   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-10-20 17:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Pataki Lili Az asszony, aki a hátán vitte a világot (javított)
2019-10-20 17:13   Napló: Conquistadores
2019-10-20 17:09   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-10-20 16:55   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-10-20 16:46   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-10-20 16:43   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)