Bajtai András : A félelem tart életben


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 4 perce
Mórotz Krisztina 37 perce
DOKK_FAQ 1 órája
Metz Olga Sára 1 órája
Bara Anna 2 órája
Szakállas Zsolt 4 órája
Tímea Lantos 4 órája
Szilasi Katalin 12 órája
Misinszki Hanna 14 órája
Gyurcsi - Zalán György 15 órája
Bátai Tibor 15 órája
Paál Marcell 16 órája
Serfőző Attila 18 órája
Ötvös Németh Edit 20 órája
Ocsovai Ferenc 20 órája
Tóth Gabriella 21 órája
Kiss-Teleki Rita 21 órája
Valyon László 22 órája
Tamási József 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 órája
Bátai Tibor 13 órája
az utolsó alma 13 órája
nélküled 15 órája
Az amazonok rejtett zugai 18 órája
Baltazar 21 órája
Bara 23 órája
Sin 1 napja
különc 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Dokk-verspályázat 1 napja
Metz-Művek 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Bajtai András
A félelem tart életben

                   Nemes Zoltán Máriónak

A gyerekorról csak áttételesen,
mint a rák. Idegesítően, mint a potyogó
vakolat, és alattomosan, mint
éjszakánként a lassan rád boruló falak.

                    *

A félelem tart életben. A rettegés,
hogy elütnek, mikor szaladsz át
a zebrán, vagy egyszerűen nem érsz
át időben, és miattad bénul meg
egy pillanatra a forgalom. Vársz
a zöldre, de már hallod, ahogy dudálnak,
látod, ahogy a sofőrök beintenek.
Félsz. Hogy megvernek a kukásfiúk,
hogy elalszol az utolsó metróban, és ki
tudja, milyen alagútban talál majd
a reggel. Igaz, vannak néha szerencsés
éjszakáid is, amikor mozdulatlanul
fekszel takaród alatt, mint egy táska,
amit a csomagmegőrzőben felejtettek.

                    *

Kipakolni egy elvesztett női táskát.
Hentesmunka. Jutalom nem jár érte.
Olyan ez, mint felnyitni az üvegkoporsót:
lejárt bankkártya, amit elnyel majd
az automata, menstruációs görcsoldó,
cseresznyeízű óvszer. Rúzs.
A fürdőkádban ülsz, elképzeled,
milyen lehetett ez a nő, akivel sohasem
találkoztál. Merevedésed van, de
a táska ott a kezed ügyében. Később
felszeded a szőnyeg alatt a parkettát,
és elrejted a furcsa hagyatékot, hátha
egy nap visszatér az ismeretlen nő.

                    *

Mert megkívánok más nőket is, néha
nem vagy elég nekem. Ahogyan nem
elég két kéz, tíz ujj sem. Gondolatban
idegen nőket vetkőztetek le, felsorolom
nekik, hány különböző helyen onanizáltam
már, és csak utána szeretkezem velük.
Megkérem őket a dolgokra, amikre
téged sosem kértelek. Hogy üljenek
az arcomra, orromat hadd nyomjam
a hüvelyükbe. Hogy használják a kiskanalat,
és közben tapossanak a csuklómon,
szorítsák el vénáimat. Mert hazudtam
neked. Én már jártam a tapéták mögött.

                    *

A városok a tapéták mögött. Évek
óta, azt hiszem, ezért nem csinálok
semmi hasznosat. Különlegeset sem.
Hajnalonta, vérző tenyérrel nem lapátolok
havat, szemétkupacot nem őrzök
tavaszi lomtalanításkor. Nem belezek
ki hűtőgépeket, és nem teszek
marcipánfigurákat olvadó torták tetejére.
Sztriptíztáncosnő vagyok, az évek
alatt legalább vetkőzni megtanultam.


                    *

Ébredés után türelmesen megvárom,
amíg kiteszik a vak macskát az ablakba,
utána megreggelizem. A legyek ellepik
a rántottámat, szelet száraz kenyeremet,
de mosogatni csak akkor kezdek, amikor
áttolják az első babakocsit az úttesten.

                    *

A babakocsit, amibe sohasem merek
belenézni. Féltékeny vagyok az első
szembejövő fiúra, akinek arcára
félhold van tetoválva, és félni kezdek,
amikor meglátom a pénzszállító
kocsit, benne a kövér gépfegyveressel.
Gondolatban szétszedlek, összeraklak
megint, öklendezem a metróban, a buszon:
hosszú vagyok, és sötét, mint egy
féknyom. Elképzelem, ahogy a részeg
házmester kiégett villanykörtéket cserélget
imbolyogva, és ettől megnyugszom.

                    *

Szüleimet tizennégy évvel ezelőtt
felfalta a sárga busz, húgomat a vízzel
teli pince nyelte el, barátaim a pokoli
peepshow áldozatai lettek. Én eltévedtem
az iskolaudvaron, mert nagy volt a köd,
a villanyoszlopokat pedig valaki kitépkedte.
Most már tényleg semmi dolgom sincs
errefelé, unalmamban elfeledett, külvárosi
kocsmákat rendezek be, ahol én vagyok
a csapos és az utolsó törzsvendég.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Alföld, 2005/7


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-02 13:20   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2025-07-02 12:47   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:38   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:12   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 12:11   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2025-07-02 12:10   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 12:08   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-07-02 12:05   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-07-02 11:39       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György No. 22.
2025-07-02 11:38   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina