Fogyókúra

Rohanok Feléd, tisztán látlak végre,
Tavasz köszöntött szívem zord telére.
De hiába próbálom, leláncolva élek,
Szerelmet akarok, de érezni félek.

Nem baj, ha nem érlek el, futok hát magamért,
Vért izzadva küzdök a pompás külalakért,
És mikor megcsúszom az izzadság tócsáján,
Elnyújtózóm a létem magányos mocsarán.

Fetrengek izomlázban, erőm elhagyott,
Testem minden érzést magából kiizzadott.
Csontjaim csörögnek…Ezt kellet hát tennem?
Hisz maradtam ugyanaz! Csak lefogytam a lelkem…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.