Megbotlottam a sorsomban...

Megbotlottam a sorsomban,
És csak vergődöm a porban,
Fel akarok állni, tovább menni,
De nincs elég erőm felkelni.

Pedig minden olyan szép volt,
Napsütés és tiszta égbolt.
Félelem nélkül sétáltam,
Semmi rosszat nem vártam.

Hirtelen beborult az ég,
A napsütést felváltotta a sötét,
És futni kezdtem önkéntelen,
Hogy Utam gyorsabban megtegyem.

Könnyek gyűltek a szemembe;
M’ért lett minden más éltembe?
Vissza kéne fordulni. A múlt szebb.
Otthagynom hát m’ért kellett?

De elcsúsztam. Testem most bénán hever.
Szél tépi hajam, jégeső ver.
Sár ölel körül, és nagyon fázom.
Most már nincs tovább, jól látom…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.