Ködbe burkolózva


Szükségem van Rád, nem tudok mit tenni,
Mindent megpróbáltam, mégsem megy feledni.
Fejemben tudom, hogy el kell engedjelek,
De szívemben folyton emlékek peregnek.

Mit szeretek benned? M’ért vagy különleges?
Oly sokat kérnék? Csak annyit, hogy szeress!
Annyiszor kérdeztem, nem egyszer, nem százszor;
Hogyha közel vagy hozzám, m’ért vagy olyan távol?

Nem veszed észre, hogy kitártam a szívem,
És csak feléd nyújtom ki remegő kezem.
Elfordulsz, otthagysz a kétség homályában állva,
Egyetlen rövid kézfogásra várva.

Nem sírok már többet, nem az a megoldás.
Hogy tovább lépek-e? Nálam a választás.
Reszketek bensőmben, nem akarok menni.
Se veled, se nélküled nem tudok már élni…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.