Ötvenhat loboncos évemmel nem kérkedem

nem kérkedem ötvenhat loboncos évemmel
mert soha nem kérkedtem a széppel a jóval mégis
a sólyomszárny már elröpült velem
vitte verseim estek azok szakadékba
tépték farkasok medvék de tudjátok mi a leggyönyörűbb
mentették soraim odúkba a mókusok
a széttépett zsoltáraimat vitték hasukon a borzak
tudom a sólyomszárny már elröpült velem
vitte verseim estek azok szakadékba
tépték farkasok medvék de tudjátok  mi a leggyönyörűbb
mentették soraim odúkba a mókusok
a széttépett zsoltáraimat vitték hasukon a borzak


                                                           Verőce, 2002. december 31.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ipoly Hírnök, 2005
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2004)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság