Téa (magamba ettelek...)

magamba ettelek, ráncról ráncra őröltelek
fogaim között, szeszélyes mintázatod
úgy borít, mint élő fakéreg

és hatalmassá tágult a szemed,
és egy iskolányi gyerek táncolta körül
benne ila mamát
ila mama halni készül, énekelték tisztán,
te tanítottad őket ilyen szépen énekelni

ágyat vetettél, én tusoltam
csorgott lapockáim között a víz
azon gondolkoztam, még kirohanhatnék,
karjaimba kaphatnálak
(nem vagy több mint negyven kiló)
rohannék veled a sínek között, a hév után
belesimulnának vizes talpamba a kövek
nézd, ezt a hegyet tényleg csillagokból építették
képzeld, még sosem öltelek meg álmaimban






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.