Összebújva

Olyan jó így összebújva,
vágyaink már elcsitulva.

Milyen meleg, milyen édes!
a szívdobogás is beszédes.

Szemed nem látom, képzelem:
csupa égő kérelem;

bőröd lüktető és sima,
érintésed kiáltó ima.

Sóhajoddal lélegzem én is,
lásd, megfulladok mégis

és csókodért reszketek.
Add hát kezembe kezed!

és néma torkom
szóló lesz újra

elmondom milyen
jó összebújva.
(90’ júl. 29.)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Maroknyi lét