Mint a vasreszeléket

Mégis hideg ráz
a teaforró éjszakában.
Reszketek és bepárásodik
a szemüvegem: nem tudom
tovább olvasni a rendeletet.
Az ajtóm elől elfordul
a láva óriáskígyója,
és másfele csúszik tovább.
Ma éjjel más házakat
készül magához ölelni.
De azért még nem menekültem meg,
mert a rádió híreket sziszeg -
megint pitbullok téptek szét egy embert.
Összehúzom magamon az inget,
és egy kisgyerek illatára gondolok,
egy telefonszámra, a szádra
és kezedre, ahogy odakoccantod
hangvilládat az asztal pereméhez,
ahogy megrázod fejedet,
és mosolyogsz bizakodva,
mintha a normál A hang képes lenne
formába rendezni minden szétszóródott
érzést, mint a vasreszeléket...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Élet és Irodalom, 2001.01.27