Vincent és Theo


Akkor már beteg volt, a doki házában lakott, de nagyon lefogyott.
Nappal kiment a búzamezőre, és nekiállt festeni azt a rengeteg búzát. Csend volt,
csak a madarak káráltak, biztosan a varjak, felrebbentette, és fekete festékes
kezével vetette őket a vászonra.
Vizet nem használt, olajjal dolgozott, de még egy képét sem tudta eladni.
Mindenki Sisleyzett, Corot-t emlegették, Cezanne-t és a többieket a Szalonban.
Theo küldte neki a pénzt minden hónapban, holott Ő is úgy élt mint a templom
egere.
Amikor haldoklott, Theo a szájába adta a pipát, mire ő, a gyerek: a kis Vincent jól
van? És elaludt. Theo a fájdalomtól összezavarodott: menjetek ki innen! Ez az én
szobám és Theoé, te is kifelé – ordította a feleségének. Nem értettétek Őt! Kifelé, vidd a
fattyad innen!
A koporsót sárga margarétákkal borította be, sárga napraforgófejekkel. Még
tartott a szertartás, már nem várta meg, kifutott a mezőre, ki a bátyja elé, a
búzába, ahonnan felrebbentek a madarak, kitárta karját, és úgy üvöltötte: Vincent.
Vinceeent!!!!!!!
Egy évvel később egy másik kereszt is állt Vincenté mellett. (Theo utánament.)
(Azokat a madarakat tudnám feledni, de nem megy, az az ismeretlen madaras kép
nekem Vincent Van Gogh. Soha nem akartam tudni a címét a képnek. A fáit, a
göcsörtöseket soha nem szerettem. Ott éreztem, hogy beteg, és ezt sötét
szemekkel mindig elhessegettem... Mint Ő a madarakat.)     





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-09-24 21:46:02
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-24 21:46:02