Kapkodva az elérhetetlent (jav.)
még emlékszek rád,
kit ellöktem magamtól;
engem illethet csak a vád,
mert bátrabb is lehettem volna,
mikor megismertelek,
és végig játszottak szemeid sovány arcomon,
most is látom, ahogy fejed meginog:
– elfelejtettem, te vagy a költő – mondtad.
most te vagy a vers.
egy üres papírral kevesebb marad.
de nem sírok, mert miattad
csak mosolyogni szeretnék….
….kapkodva az elérhetetlent.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-01 14:15:13
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-01 14:15:13
