Egyveleg (jav.)

  Palacsintasütő

      

      Vasárnaponként férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk,
      egyre beszédesebbek lettek. Fiatalkorukról anekdotáztak.

      Apósom sok évnyi ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a
      szavakkal: úgy szeretlek, hogy lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.

      Jót nevetünk a mai napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.

      

      

      Boszorkányok

      

      A 20. század elején a falvak népe még hitt a boszorkányokban. A fosztóban
      rémtörténeteket meséltek egymásnak az asszonyok. A gyerekek félve bújtak
      anyjuk szoknyája mögé. Apám levente volt, ő is hallgatta a mendemondákat.
      Sötétben ment haza. Egyszer csak lerepült fejéről a sapkája.
      Lélekszakadva futott hazáig. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Alig várta a
      pirkadatot. Aztán hősiesen elindult a tett helyszínére. Messziről látta,
      hogy a sapkája hintázik egy szárítókötélen. A sapka gombja akadt bele.
      Többé már nem félt a boszorkányoktól, hiába is riogatta bárki.

      

      






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-08-23 04:29:33
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-23 04:29:33