A fák hűsége nem a tiéd
Mama hangját hallom valahonnan
a gyermekkorból.
Nyarat idéző.
Jégbontó havában tövisfa.
A nedvkeringés éled a fában
Szinte érzem a kökényvirág illatát.
Jön még a hideg, de a tavasz langyos.
Nyugtalan böjtelő.
Minden az enyém itt.
Akkor szólt rám.
A fák hűsége nem a tiéd.
Halkan mondta.
Nem értettem füllel.
Ha hallanám, a legzajosabbak lennének az erdők.
Megvárom, hogy a fák nőjenek.
Takarja álmom, ha nem leszek.
A Vén Tölgy hallgat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-08-08 00:21:55
Utolsó módosítás ideje: 2026-08-08 00:21:55
