A múló jövő
A múló jövő
Le sem tagadható, igen, persze, hogy élt!
Ott ültünk a szárkúpok alatt, és beszélt,
beszélt, a halálról, szerelemről és félt,
hogy el kell hagynunk ezt a félhomályt. Volt
nincs, és minden odalett, csak egy kopott folt
a tanú létünkről. (a jövő kirabolt)
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-07-13 10:24:06
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-13 10:24:06