Január

Hommage á Kormos István

Rojtokban lógó nagy egek alatt
viselem felhajtott galléromat
csak lépi lábam az úttalan utat
arcomra szél, szaggatott hó tapad

mert tél ez bizony: Január
könnyeknek hava: Január
tél ez esetleg halott nyár
egy edgárféle sohamadár

piros lámpán fejem fölött áthúzott
valamint életemen is áthúzott
miközben járdákon egyensúlyozok
veled és nélküled között egyensúlyozok

rojtokban lógó nagy egek alatt
fejemre hómarta álmunk szakad
mert hangod valahol máshol maradt
arcod is valahol máshol maradt

mert máshol vagy, mégis fülembe szuszogsz
itt neszezel, valahol mocorogsz
„homlokod fényét villantva ragyogsz”
Január havában ahol egyedül vacogsz






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Holnap, 2004 nyár