TEREMTETT – TEREMTETTLEN


Felütés
    - József Attila Riának hívom -

Febe-nek hívom őt de
ennyi erővel
hívhatnám Tot-nak vagy tevének is
azt mondja vizezzem fel
a Loc sem
működik víz nélkül
jómagam sem szállítok vizet
magam vagyok a víz
ezért kell elfoglalnom a
legmélyebb pontokat
olyan vagyok
mint a kemény
édes-savanyú
kukorka
lassan fogyok el
a bőrzacskómban
te meg én
azt hiszem nem ugyanazt a féltekét használjuk
azt hiszem nem ugyanarról a féltekéről nézzük ugyanazt
elmész
te mindig
én soha
a fájdalom legjobb alapanyaga boldogság
ha élsz érzed hogy fájsz
és ez jót tesz a versek szépségének
mint ember bensőjének a lovak külseje
már amelyiknek
már akiének

ének
legszebben szól az éj dala
csöndje
neszekből áll az éji csönd
hangokból
suttogások
és sikolyokból
Bergmann jeleneteiből

a hold sarlójáról
keresztben lógázom a lábam
alattam Morzsi ugat
ilyet még nem látott a világ
sem a nyugat
én csak ballagok
kétlábú karaván
hogy koravén
nem mondhatod
a föld körül
a hold hegyén
arccal a föld felé
pedig a föld nem kisvasút
ezért is nem is jutok sehova
mint az a hosszú végtelen karaván a kerek holdsivatagban
itt
látod?
míg szárnyaim nem nőnek s akkor hazarepülök
ezért viszketek
holdon sült tevehúst eszem ha megéhezek
holdon fakasztott tevevért iszom ha megszomjazom
tevebundába burkolódzom éjben fagyban ha fázom
a tevém így kifújt
az utam gyalogút folytatom magamban vánszorogva
nem jössz felém nem is hívlak én
csak vársz-vársz egyre messzebb
elfordul a föld veled tőlem
csakhogy tudd én soha többé
lehet hogy így lesz
lehet hogy nem
újra terem a kertem
lesz ami volt lesz ami nem
kergetőznek csalfa évszakok
most üres tisztáson vércsapok lógnak
nézem a csonkokat
a tarvágást a szíveden
kiáltanék de nem hiszem hogy hallanád  
ezért nem kiáltok
felébredek arra hogy nem kiálltok

hol vagy? hol levél? most hogy lehetnél velem
csak holdfény játszik ereszen takarón
mert egyszer elszakadt
egy csöppnyi teremtettlenségben
hold- és csillagtalan éjben
egy napfonat
már csak borsószemeken
találnék vissza hozzád
de csak pelyvát ölel a karom
a fonál a fényes köztem és közötted
nyúlt elvékonyodott s bár elszakadt volna
előbb vágtam el
még időben mint egy köldökzsinórt
inkább minthogy lepedőket csomózzak össze
Romeo-t várja így Julia
vagy próbára tegyelek-é
újra
   mielőtt
       többé
          nem
              jön
                 el
                    a
                       hajnal

2020. szeptember 22.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-04-03 21:24:51
Utolsó módosítás ideje: 2026-04-03 21:24:51