Vérből víz

Kvarc hullik az égből eső helyett,
a bolygó válasza, amelytől
szájpadlásra feltapad a nyelv.
Felhő az égen porból,
szivacs a torokban súrol.

Az elhízott középen izzad,
kopasz fejének redőiben
röpke sós víz csillan,még,
de gyorsan párolog.

A horizontot lassan átfürkészi.
A sivatag könnyezteti,
verejtékét elnyeli.
Előtte szakadt cirkoruha,
félig eltemetve.
Gyorsan hátranéz éber embereire.

Könnyít magán.
Soha nem látott ütemben
issza a homok,
és nem adja vissza, konok.

Amikor végzett,
grimaszba dermedt arca.
Amit keresett, nincs,
toporgott még talpa.

Hátrafordult, amerről jött,
lépései elnyelődnek.
Testőrei mögötte
alakzatba rendeződnek.

Mélyen a buckák oltalmában
vérző fremen várja,
erei felvágva:
akarja, hogy a föld,
és ne a nap
igya magába.

A dűne tartalékol mindent,
hogy majd egyszer vízét
felköhögje.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-02-02 21:31:38
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-02 21:31:38