Zúgolódunk, pöshedt ágyakban
forgolódunk.
Szúrkáljuk egymás idegeit,
kifeszítjük egy-más világ tüdeit.
Mond miért kínzod magad?
Miért feszíted agyad másokért,
már-sok értéktelenbe
szívedből miért adsz,
ha ők néha rádhánnyák:
Egy jó szóra sem méltatsz?
Akkor nem veszik észre,
ha nékem az E mély hangja kéne,
Talán elég az, ha én látom,
mikor szívemben gomolyogban állom.
