Pillanat
Mintha egy láthatatlan nép tagja
lennék, elmegyek melletted.
Mintha te is láthatatlan lennél -
valamiképpen össztartozunk.
Talán ugyanazt a zenét szeretjük,
és kedvenc könyveink is ugyanazok,
de hiába érintenélek meg,
te azt hinnéd, hogy csak emlékezel
valamire, ami nem is történt meg soha.
A szív cenzora forgatja ezt a verset;
régóta üldögél vele a lámpafényben:
kint sötét van, belül még sötétebb.
Kihúz belőle minden érthetőt,
minden vonatkozást,
világvevő rádióján valami
édesbús zenét keres magának,
és közben patakzanak a könnyei.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Székelyföld, 2004/9.
