Bizonyára
Csak, ha az altruisták
megbotránkoznak,
csak akkor döngjön a tövis,
a kapillárisok, ha megszáradnak; akkor béküljön meg a jojó.
Vannak-e még üres területek,
és hol,
az első a lélek,
ki tovább fűzi a tányérok összetörését,
a sörkészletek birkózását:
kiközvetíti a munkaügyi központ, mi önbecsülésünkből jócskán lefarag;
az a totemoszlop reumás sakktáblája,
közöny, ami nem tud felszívódni
a kiprovokált alkonyattal.
Majd jön a belepuhulás a nihilbe
és a kénytelen befelé fordulás.
A rakoncátlan bolygatás hadura; kényeztetés, mely nem tud polcról elrugaszkodott
sármos sárkányokat kunyerálni a lopakodóktól.
Ha lenne egy öntöde,
a csontfolyosó durva paródiája emésztőgödröt csinálna a lángoló
potrohokból,
hogy ámokfutásunkat telehinthetnénk
recés-hátúakkal.
Ha ujjaink malmoznának,
kényszeredettségünket levethetnénk,
nem vezethetnének meg a tohonya villanykapcsolók
és tornya
lehetnénk felhőinknek.
A keverőgép hallgat,
a lapulevelek átkot tartalmaznak,
s penészes fütyülő
rontáslevétele az ünő.
A lélek a gyarapító, a többi ütemrendszerűen
működik,
a fókusz szügye a pukedlizás előkészítője.
Szerencsére életünk része az üdvrivalgás, mely megrakott targoncákat húz
az agyonmaszkírozott matrózokhoz.
Az évadnyitó vitorlabontás bizonyosan megköszönné;
az imitátorok rúgókként visszacsapnának
oda, hol nem szabad hozzáérni a törökmézhez.
A zokninkba csavart villanypásztor
el ne tévedjen a paralízisben.
Ki vállalná fel a cirkuszsátor csévélőjének a szerepét, ha nem éppen te?
Dilemma előtt állsz: vagy a pincék dohszagának zálogát kéred vagy a harmattal búcsúzkodó rózsák háborúját kívánod.
Irdatlan nagyságod képes transzba ejteni a trancsírozást,
csak egy mozdulatot, csak egy legyintést, amik összefűznék a számjegyeidet.
Csak egy kipufogócsövet szerelj a kókadozó medúzára.
Lincselésre keresztet.
A muzsikás lepedőre is jusson néhány zsírcsepp.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-09-22 08:26:12
Utolsó módosítás ideje: 2025-09-22 08:26:12