Élek


Vagyok az örök visszatérés,
pernye és humusz gyermeke.
Vagyok az axonok kapcsolódása,
izmok összehúzódása.
Vagyok a száj, mi csecset rág,
majd keblet csókol.
Vagyok a nyomtató ló,
a zabolátlan paripa.
Vagyok a kibomló tavasz,
az olvadó nyár, a vacogó tél.
Vagyok a kilincs, az ajtó,
s a terem, ahová nyílik.
Vagyok a semmitől
duzzadó mindenség.
Vagyok a keresés,
végzetek sodródó Ulyssese.
Vagyok a ma,
és minden tegnapom.
Vagyok az óceán,
fogyó sejtjeim tengere.
Vagyok a metamorfózis,
az egyszerűből a bonyolultba,
és vissza.
De ha nem vagyok már,
leszek-e ragyogás,
bármilyen csillag bárki egén is?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-28 21:36:09
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-28 21:36:09