Ocsovai Ferenc : Vagyok a Szikra…


 
2843 szerző 39285 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
Szilasi Katalin: A titok
Bátai Tibor: Hova lett?
Tamási József: másik Magyarország dűlő
Szőke Imre: Achilles orr
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 56 perce
DOKK_FAQ 2 órája
Szőke Imre 2 órája
Mórotz Krisztina 4 órája
Tamási József 7 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Nagyító 19 órája
Ötvös Németh Edit 19 órája
Bátai Tibor 20 órája
Ilies Renáta 21 órája
Mátay Melinda Mária 21 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Egry Artúr 2 napja
Tímea Lantos 3 napja
Serfőző Attila 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Bara Anna 3 napja
Albert Zsolt 5 napja
Duma György 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Vezsenyi Ildikó Naplója 2 órája
A vádlottak padján 4 órája
ELKÉPZELHETŐ 5 órája
Bátai Tibor 18 órája
Minimal Planet 18 órája
nélküled 23 órája
Hetedíziglen 23 órája
útinapló 1 napja
Készül az album 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Janus naplója 2 napja
argumentum 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Ocsovai Ferenc
Vagyok a Szikra…

Vagyok a Szikra,
mi úgy világít az éjben,
mint ősi, lidérces homály;
mint a zsongó erdők mélyén
és a mocsarakban fészkelő
miriádnyi szentjánosbogár,
akik rövid kis létük során
ugyanabba az egyetlen álomba
kapaszkodnak makacsul bele
és akik úgy kóborolnak csak
a sötétségben, mint a Sorsnak
sok elveszett mostohagyermeke.

Vagyok a Láng,
mi néha csak, mint parányi
templomi gyertya imbolyog,
néha pedig a Természet lágy rőzsével
égő teljességére formál magának jogot
tűzviharként, ami nem nyugszik,
míg csak meg nem hódít s el nem
nyel gyomrába kéjelegve mindent,
ha az éhség tovább már nem izzíthatja
fel benne a mohó haragot és szégyent.

Vagyok a Szabadság,
mi a zúgó tömegek szívéből
kívánkozik fel a tiszta levegőre;
vagyok a Forradalom, mi lengő öklével
vezeti a népet egy szebbnek vélt jövőbe
azt kiáltván az utcákon: nem kell
tűrni, sem hajbókolni mindenféle
szeszélyes, könnyeken hízott hatalomnak
és, hogy merre menjünk; nem kell hinni
abban soha bitófákra akasztott vakoknak.

Vagyok a Szerelem,
mi édesen becézve nyújtogatja
feléd a tarka, virágos gallyakat;
mitől az ember mindennél bölcsebb,
erősebb lesz, ám máskor csókjától
gyáván dadog csupán és balgatag
és aminél, aki boldog, nem vágyik
többre, mert hirtelenjében megérti,
hogy az angyalok hárfáján talán nem
is olyan bonyolult ördögként zenélni.

Vagyok a Remény,
céltalanul hánykolódva a távoli,
trópusi tengerek délibábos ölén;
sóvárgó fűzfaként ugyanarra a folyóra
szomjazva és elhagyottan hajlongva
mindig a sivatag meztelen köldökén,
amely ott is oázist lát és gyümölcsöt  
fial, ahol meg nem terem semmi gaz,
de ha elég sokat várt már: úgy lesz vele,
hogy tán’ e sok ábránd mégis mind igaz.

Vagyok a Pillanat,
mi fátylával takarja szemünk
elől az illó, lármás emlékeket
és a kutyául vicsorgó holnapot;
mi finom, asszonyi ujjaival
a pergő homokórába néhány
szemcsével nekünk többet rakott
kegyelemből, amíg érintésétől
ismét járni tanulnak a kebelben
tompán botladozó, zavaros képek.
Kiskanállal enyhíteni fogja lázadat,
teli korsóval vedelve viszont méreg.

Vagyok az Idő,
mi sem megállni, sem megfordulni
nem akar, bárhogy könyörögsz neki;
aki a kocsmában minden fillérjét
javíthatatlan korhelyként elveri,
és ami, ha elszáll: vadul hazudjuk
egymásnak, hogy még itt van, csak
vándormadárként épp áttelel most valahol,
pedig volt és nincs: csupán szemfényvesztő,
cirkuszi trükkel teli vasúti kocsiként zakatol.

Vagyok a Dal,
mi az örök múzsához szól
és csak az ő rózsa-ajkán válik
szökőkutakkal csobogó paradicsomi kertté;
a kotta, mi könnyed futamaival heviti fel
a kihűlt húrokat ruganyossá és testmeleggé,
és amit, ha a muzsikus nem ír le alvás előtt:
kijózanodva mámorából reggelre bánni fog,
amíg léhaságáért büntetésül varjúszárnyon
röpül fejére majd sok önvádló, kaján szitok.

Vagyok a Csönd,
mi valamennyi forró szónál
és vallomásnál többet mond;
mi szelíd gitárjából az esti ablakok alatt
holdfényben táncoló gondolatokat ont,
és ami ott hintázott már a Teremtés
kezdetének szédítő meredélyén,
amíg talán utolsóként oltja is el
a lámpát egyszer a világ végén.

Vagyok a Halál,
minek árnya mindig úgy rémít,
de amikor nem is számítasz rá
és nem vágyod: meg akkor lep,
hisz’ minél messzebbre próbálnál
futni csontsovány, nyálkás kezétől:
hozzád sóhaja csak annál közelebb,
meg aminek tiltott tudása a kíváncsi,
szűzi lelket fagyos jégszobrába zárja -
és én vagyok az is, aki hűséges szeleit
malmába fogja: az Élet reszkető imája.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Varsótól Madridig (Budapest, 2024.)
Kiadó: Underground
Feltöltés ideje: 2025-07-17 08:52:13
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-17 08:52:13


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-03 16:47   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-03 16:01   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-03 15:33   Új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-03 15:25   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2025-09-03 13:40   új fórumbejegyzés: Mórotz Krisztina
2025-09-03 12:54   Napló: A vádlottak padján
2025-09-03 12:01   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2025-09-03 10:36   új fórumbejegyzés: Tamási József
2025-09-03 07:45   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-09-03 07:39   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt