Munkás-sokk



Megannyi keselyűt nevel
a tőzsdék dollártollas fészke,
vaskarmok szorítanak
a cincogó munkásbérre,
nem menekülhet a forint,
mert hátán a súlyos ÁFA,
így vánszorogva préda lesz
s a keselyű csőre járja.

Korok múlnak, korok jönnek
a világ arcokat cserél,
a munkáskéz nem változik,
a váll fölött a fej sem remél,
sorsa ma is reménytelen
úgy, mint Attila idején,
újra fegyverek dörögnek,
reszketve bújik el a fény.

Parlamentbe mulatni jár,
a két barát, törvény s a jog
kordon mögött kirekesztve
a megvert igazság nyafog,
becsületnek nyoma veszett
és már nincs, ki megkeresse,
a hazugság hoz kék plakátot,
hogy a valóságot fedje.

Jogszabályok tekeregnek
lábra, kézre fel a nyakra,
sziszegésük csendre intő,
nemet súgnak a panaszra.
Az alkotmány alaptörvény
már a fedőlap is gránit,
beleírnak férfit és nőt
és még  ákombákom bármit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-11 22:47:05
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-11 22:47:05