mennyi még
mintha letértem volna
mennyi meg nem született
egyben feszít mint felszívódó vér
a néma várakozás felett
jön megy egyik a másik után
elvetélt mind
magam sem értem
hogy mit keres bennem
és miért hal el mégis
minden hullámverésben
más ez a keret
az előre birodalma
de feszít feszít
hogy nem marad időm
belül magamra
mennyi halványodó árnyék
leülök egy mellé és nézem
visszanéz és maga sem tudja
hogy maradjon még
vagy most vesszen egészen
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-05-06 15:49:35
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-06 15:49:35
