Borul és derül



Kicsúszik a talaj az őrület alól,
súlytalan lebeg, s remeg a hatalom,
izzadt, nyirkos,  beteg hazugságok
nyúlós nyálként csorognak a várfalon.

Ránk rohad a túlérett korrupció,
üres kasszába markol a kapzsiság,
a hatalom erős falakba ütközik,
igazságra szomjazik egy új világ.

Megreped és leomlik az ígéret,
a jelen már halott romjai alatt,
a kifosztott évtized fel sem fogja,
hogy nem volt ő több,csak egy pillanat.

Elveszett éveink nem adják vissza,
így fölösleges bánkódni, sírni már,
összekell törni a tegnapok bűnét,
hogy a holnap lehessen könnyű madár!

Kikell égetni  gyökerét a gaznak,
fölszántani a gyalázott földeket,
s úgy kell a jövőt újra felnevelni,
mint bölcsőben ringatott gyermeket.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-01-20 20:39:42
Utolsó módosítás ideje: 2025-01-20 20:39:42