Összeér



Miután este bezárul a táj és elfelejt
kezet nyújtani, vakon még érzékelhető
marad a valóság. Sötét illata ismerős,
a kanapé felett zöldellő fenyves ível át.
Sehol-senki esték szőnyegén túl
nem létezik otthon, sem az egymást
üldöző napokban, sem a félretolt
szobanövények porlepte felejtésében.

Ökörnyál lebeg az iramló nyár piszkos
talpai alatt, összeköti születés és halál
fövenyágyas partjait. Nyomában sebesült
idő, lassú hétfő és egy vérző kedd halad.
Lent folyó mozog, fent az őszszakállú
ég harminchárom rövid másodpercet ad.
Majd összeér a híd és újra meg újra
megnyitja a rejtett várost minden átkelés.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-07-24 17:12:21
Utolsó módosítás ideje: 2024-07-24 17:12:21