Gyűlölöm

Mikor ujjamat már az Éterbe mártanám,
Mikor ott feszül csuklóm a kalandok ajtaján,
Ám lecsapják kezemet a kegyetlen pörölyök -
Ó, hogy én ilyenkor mi mindent gyűlölök!

Az ábrándos titkaimban dagonyázó férget,
A nyomomban settenkedő kíváncsi lidércet,
S gyűlölöm a vírust, mely sejtjeimbe hatol,
Hol szelíd, lappangó vágyakat szimatol,
Meg gyűlölök valamennyi pogány tudományt,
Mely meséinkről minden varázslatot lehánt,
S gyűlölöm, hogy az ember talán csak tervrajz,
Hogy engedsz a parancsnak, különben meghalsz,
Hogy meddő, ha változtatsz is pár homokszemen,
Mert amilyen fa vagy, szíved csak azt terem!

Gyűlölöm a Semmi hencegő kultuszát,
mely léha milliókra varrt foszló álruhát,
hogy hangjuk a fátyolos gőzökben sorvadjon,
Hogy maradék törzsem is iszapban korhadjon,
S gyűlölöm, hogy annyiunk sorsa volt hányatott,
Ők meg sem élték bár e kétszínű századot!

Gyűlölöm a ferde, féltékeny pillantást,
Mely letépné ágaimról az utolsó kis hajtást,
Míg ékes, összerabolt kincseit becsmérli,
S egyre csak a másiknak vagyonát reményli,
A forrongó tettet pedig büszkén gyalázza,
Saját festményének üres bár a vászna!

Gyűlölöm a meleg, bimbózó terveket,
Melyeket az áramlat tömegsírba temet,
S gyűlölök a durva szélben nádszálként megtörni,
S hogy nem lehet, csak sebzett oroszlánként bőgni,
Mely a tágas szavannán idegen, vad zörej,
És sosincs szinte mentő orvosságom közel.

Gyűlölöm a dühödt vicsorgást magamban,
A balga, telhetetlen sziklákat utamban,
Mely ugyanúgy lesi a többiek aranyát,
Ha el is illan mellőle rokon, vagy jóbarát,
S a Végtelen Serlegét megszállottan inná,
A sorsot a fetrengő nyomorból is szidná,
Ám nem csinált mást, csak feldúltan bújdosott,
S az üldözőkre vissza ő is követ dobott!

Gyűlölök a pimasz törvényszéknél állni,
Kik faggatnak, de nem tudnak semmit sem csodálni,
S hogy vagyok, lángolok, nem lettem még halvány,
Nem győzi meg őket semmilyen mutatvány.

Gyűlölöm, ha belém bókok kapaszkodnak,
ha súlyukkal a kötélen mindig visszafognak,
S nem elég, hogy mindig velem törnének fel,
Mind csak kapzsi, ingatag rögeszmékhez terel!

Gyűlölöm, s gyűlöljük a jövőt is mindnyájan,
Mely kéjesen kínozgathat bizonytalan árban,
Míg lomha mozdulatainkat előre neveti,
Hogy az ember, mint halász, hálóját mint veti,
S gyűlölöm a kecsegtető, sok színes virágot,
Melyekből szemem oly rengeteget látott,
De mindegyik csupán egy illat, egy ígéret,
Mely mit ér úgy, ha nem kaphatod meg az egészet?

Gyűlölöm a kétkedő, erélyes tanácsot,
Gyűlölöm az éber és az éjszakai álmot,
Gyűlölöm, ha testem gyarló lázban beszél,
Gyűlölöm, ki mindezekért hitetlennek vél,
Gyűlölöm, hogy elszaladnak, akárhogy kiáltok,
S gyűlölöm, hogy gyűlölnöm kell e szépséges világot!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Két világ határán (, 2016.)
Kiadó: Underground
Feltöltés ideje: 2024-07-15 10:40:25
Utolsó módosítás ideje: 2024-07-15 10:40:25