Fõtéren terroristák

Földig hajol fagyal virító terhe.
Egy asszony ül a villamosmegálló
padján. A haja szürke, tollpuha,
a vállán fekete vászon dzseki.
Galambokat etet száraz kenyérrel:
meg nem árt az, csak énekesmadárnak.

A fák között halad a villamos,
és benne ül, kit rémálmok cibálnak
Brassótól Bukarestig, országon keresztül.
Cipőket néz, ruhákat, szemeket,
hajat az emberek fején. Minek
akarnak látszani, most azt kutatja.

Borkán alatt ül aztán, amíg a selymes este
eltüntet mindent, csak a fényreklámok
ordítanak a sok főtéri háznak
homlokzatán és a rideg magánynak
harsány ripacs a társa. Az énekes koldus
is halkan szólal, míg a terroristák
ismét megállítják a villamost.

A lila bolt bezár, amire hazatér.
Zacskós levest ül körül a család.
Lerobbant Villa Negra, szolgaház.
Csalás vagy öncsalás ki dönti el?
Hol megunt kedvenceket félredobnak,
ott rettegés igazgat, s beteges önérzet.

A Maros-parton végig más világ van.
Törvényen kívül – víg embólia.
Őshatalom. Történelem se számít.
Minek jöttél? Ki hívott? Mit akartál?
Életrajzodban egy újabb adat:
a sokadik aradi vértanú
már exportképes termék. Ki kívánja?

Földig hajol fagyalbokornak ága.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: SZandra May a sivatagban (Marosvásárhely, 2004)
Kiadó: Mentor Kiadó