A lápi póc könyörgése

Hozzád száll e buborék…
Horgász! Ne fogj ki ma még!
Életem egy hal-álom.
Mért kívánnád halálom?

Nem ezért jött világra
Anyám kedvenc ikrája!
Nekem több lett kiszabva,
Hadd bújjak az iszapba!

Kicsi vagyok, szálkás, tömör.
Nem fog el a pikkelycsömör?
Megsütnél tán pószpászban?
Ott lennék csak póc-pácban!

Nézd, eltűntem! Se hal, se láp!
Keress mást, te sehallselát!
Cserébe, ha megúszom,
ígérem a mellúszóm
kulcsolom majd imára.
Hidd el, nem lesz hiába!
Csak állj odébb a horoggal,
hogy ne váljunk el haraggal!

Nem hallod?! A kutyafáját!
Húzd arrébb a szákod száját!
Nem adom olcsón a hullám!
Hogy vinne el az óriáshullám!

Ez a sorsom?! Uszonyatos!
Szívgörbém már majdnem lapos!
Viszlát tó, és viszlát csali!
Eljött a vég… ennyi… hali…

Hoppá, történt egy kis malőr!
Épp itt jön egy lelkes halőr!
Szeme, nézd, hogy csillog-ragyog!
Naná! Hiszen védett vagyok!

Úgy kell neked, randa rabsic!
Vacsorát ma mégse csapsz itt!
Kívánom, hogy lékben rekedj!
Ugye, ugye? Mondom neked:
Mától nincs több kifogás!
Zavarosban ne halássz!
és ne vitázz egy halszájjal!

Ezt megúsztam – egy hajszállal!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-01-08 14:01:36
Utolsó módosítás ideje: 2024-01-08 14:01:36