a számvetés



a kiáltás voltam én a bársony
tiszta hóban a szelíd madárnyom
ki a vas hidegről mit se hallott
sem azt hogy merre múlik Afrika
szívemben ártatlan praktika
hullámverése még nem morajlott

vakon bolyongtam én a bársony
hittem fontos az: mindenki lásson
így nőttem fel – sáros parányok porán
megértem – hulló vackorok alatt
lazult a hit ahogy a szél szaladt
őszintén hittem: én vagyok pogány!

fájdalommal telt edény – a bársony voltam
hogy körmöm is belevásson
olyan nagyra voltam és hiszékeny
gyertya-fényű figyelmes optikám
unottan görbült fénnyel rótta rám
nap a napra sápadt képregényem:

e diszkrét rendszer bájos zavarát
– kevés gumibottal – lényegében

a királyfi voltam én – a bársony
megbocsáss barát talán ma bánom;
kék munkásruhában munkás Atlasz!
bölcs tanulság a marxi maszlag:
átverés – cinkos az árulásban
csak balek vagy – egy hülye – álruhában

a csalódás voltam én a bársony
lepke nem lendül nyárson parázson
csak fesd a költő haját deresre
rémülten dobolja el ritmusát
e rend álságos humanizmusát
egy halk sikolyban összegyűrt verse

a kor minden álmot átfont
lenn én óvtam én a bársonyt
– a fekete nagy dobozban
ismerője – mindegy hogy kinek
fenn az éj szikár csillogása
tapintható volt érdes és hideg.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-11-14 08:55:55
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-14 08:55:55