Irokéz

Űrlap csupán,
nem távirat,
s ha kottalap
sem én, Uram,
a tollazat
sürgönyve drót,
és ad notam
göcögteti
a távirót
egy fecskeraj,
s bár fogvacog,
hisz néha szúr
a fecskemész
és félrever,
nyers kotta még,
morzsárium,
nem én iram,
csak morse-jel,
ügybuzgalom,
hogy félrenyel.

A türkiz ég,
mint könnyű nyál
az indián
partedlijén,
elmúlt a nyár,
nem sírok én,
de irokéz,
a sok fecsér
szleng, nem suhan,
az őszi ég
már extra-lights,
s elmultifilt
promt negyven év,
mind kotta még,
csak drótozat
és némi toll,
nem én irom,
de távirat:
„kevees, uram,
duplaazhatol.”





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Grafitnesz (Budapest, 2004)
Kiadó: Magvetõ