Felszín alatt



Fölöttünk fagyos felszín,
görcs fogta ujjak rajta,
járőr a hideg örvény,
zord, kegyetlen fajta.

Harminchárom éve
ide nem jut le a fény,
didergő testünk tápja
a rothadó remény.

Víz szorít lent, és fönt
szél zajong, hullám rohan,
ujjainkat csizmák rúgják,
s a megfagyott lelkünk rian.

Kifosztott kagylóhéj létünk
üresen iszapágyra száll,
a felszínen tűzijáték mulat,
s a mederben sétál a halál.

Millióknak szótlansága,
millióknak beletörődése
kétmaréknyi urat éltet,
de senki nem bánja mégse.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-22 19:55:13
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-22 19:55:13