Vadas Tibor : Egyedül

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38716 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: ezentúl nem eszem kutyát
Gyurcsi - Zalán György: a vonalbezárásokról - morbidka
Gyurcsi - Zalán György: pragmatika
Gyurcsi - Zalán György: Műhelyem
Gyurcsi - Zalán György: summáját írom
Busznyák Imre: Elcsendesült a ház...
Bátai Tibor: örökké | öröktől
Bátai Tibor: Két keserves
Bátai Tibor: Fohász a varjúért
Bátai Tibor: Final cut [igekötők kurzívval]
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 35 perce
Gyurcsi - Zalán György 7 órája
DOKK_FAQ 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Bátai Tibor 5 napja
Farkas György 6 napja
Boris Anita 6 napja
Cservinka Dávid 6 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Zsolt Szakállas 7 napja
Csombor Blanka 11 napja
Vadas Tibor 12 napja
Valyon László 15 napja
Tóth János Janus 18 napja
Szilasi Katalin 20 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 8 órája
A vádlottak padján 11 órája
Készül az album 12 órája
négysorosok 19 órája
Bátai Tibor 21 órája
Zúzmara 22 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Hordalék 1 napja
- haikukutyin - 1 napja
mix 1 napja
kuckó 1 napja
Jószándékú párbeszélgetés 1 napja
az univerzum szélén 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Vadas Tibor
Egyedül


Hűvös az este, a városra rásötétedett,
cipő alatt koppan a piszkos kövezet,
cigarettacsikk, szemét, hordalék,
sodródó papírfecnik, kutyaürülék
a fizetsége, ki fejét lehajtva
bezárt kapujú házak közt ténfereg,
mellékutcák csendjébe érve, mint kiszáradt
folyómedrek visszhangozták, falaik ide-oda
dobták, csattanó léptemet.

Este volt és mindenki elhagyott,
kéretlen társnak utánam szeszélyes
szél kapaszkodott,
neveket, címeket pergettem lázas igyekezettel,
hozzá ismerős arcokat, kiket szerettem.
Bevált, biztos menetrend kell,
lehetne bármi fénytadó apró jel,
irányát követve megtalálnám a helyét,
hol nekem örülő vágyakozással
ajtónyitásomat várják s érkezésem neszét.

Hosszúra nyúlt éj, időtlen barangolás,
társak nélkül hiába várt önmegvalósulás
otthont keresése, rossz térképét forgatva
homokba rajzolt valótlan tájakra húzott,
otthon közeledtét érezve, ébredő
táltos erővel útnak nem iramodhatott,
csak az üres, sivár, idegen szobák
szekrényreccsenés köhintésű magánya lesett,
s az elmúlás képein rettenő jeges rémület.
                                *
Hová tűntek
a biztos kapaszkodók, átélt jó napok,
a gyermekkori csikó szaladás,
a kövér suszter szurkos ruhája,
száz kaptafája, melyből egyet nekem adott,
a szappanszagú vasárnapi mise
pirosradörzsölt-fülű monoton prédikációja
mögött a kántor fojtottan káromkodott.
Anyám nevetését, apám égigdobó erejét is,
eltüntette a kétszínű idő,
s cserébe kezembe kipirult arcú
éveket nyomott.

Hol van titkos kertem,
ott dobos lehettem, győztes hadvezér,
keményöklű utcalegény. Bársony palástom
mitől hasadt szét, beszélő paripám helyére
ki állította e benzinszagú rozsdás gebét,
s a koronám, az aranycsillagost, mikor hengerelte
puffadthasú úthenger, felismerhetetlen sáros lemezre?
A tengerszemű királylány arcát is elfeledtem már,
rémlik, kék bolygónk, s tavaszom láttam szemeiben.
                                     *
Most néptelen a város, üres, elhagyott,
reménykedve zörgettem néhány ablakot,
vártam a közeledők hangját, de nem futott senki,
aggodalmas szívvel felém nyújtva, kimenteni.
Megkövült félelmek nyomtak le,
hiányzott a gazda erős, biztató keze.
Mikor az értelem elmarad a dolgok mögött,
a tudás olyankor csak kiismerhetetlen köd,
és a holnap sem más,
mint szomorú, értelmetlen bukdácsolás.

Még erős vagyok, bajaim nem sorolhatom,
van szorító kezem, jó ruhám, terített asztalom,
kibírok gyászt, konok semmibevevést,
magányos éji sétát, halálba menetelést.
Sokaknak ennyi sem jutott,
fohászt elébük lépve csak értük mondhatok,
nekik kérhetem, hozz új napot, gyere,
bánatok gyöngye,
megnyugvás forrása,
elnémíthatatlan ragyogó szavunk,
-jöjj szégyentelen-
oldozd fel száraz szemeimet.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-16 10:05:51
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-16 10:05:51


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-04-15 20:51   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-04-15 20:21   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-15 20:11   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-15 20:08   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-04-15 19:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Pálóczi Antal Fodor András 6... éves (végleges)
2024-04-15 13:38   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2024-04-15 13:12       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita hogy igazak
2024-04-15 12:49   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-04-15 09:50   Napló: A vádlottak padján
2024-04-15 09:23   Napló: Készül az album