Futnak a napok

Csak futnak a napok egymás után,
bársonyos léptekkel, néha sután,
batyut köt vállára tizenkét hó,
észre sem veszed, hogy milyen mohók.

Futnak a napok egymás után,
nem surrog éjjel zöld lombú ág,
hallgat a tücsök, fecske sincs már,
délre húzott a vándormadár.

Rövid az este, a dal is csitul,
a pityókás vendég hazaindul,
fonnyad a fűben a réti virág,
víz után vágyott, de szárad a szár.

Erdei padon egy szürke veréb,
ha nem talál magot, morzsát remél,
sás között béka ül, most nem vidám,
hideg az éjszaka, szökik a nyár.

Aszú szemekben arany rekedt,
dolgos kezektől kincs lesz neked,
telik a hordó, csordul a lé,
jó magyar bornak nem kell cégér.

Táncol az avar, hol szélzene jár,
még megcsillan néhány reménysugár,
lengeti haját a napkorona,
bágyadtan néz be a kis fasorba.

Csak futnak a napok egymás után,
már tükörbe néznem kár is talán,
de rezdülő vágyak rozsdafalán
karcolom mélyre a nyár illatát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-10-09 08:03:09
Utolsó módosítás ideje: 2023-10-09 08:03:09