kisiklott fények -

esténként lehámozza magáról
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap
maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat

a sarokban félkarú rabló csattog
miközben kereket old a remény
kezek matatnak üres zsebekben
a fejekbe a mit-tegyek beég

magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve
s az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul
lassan bealkonyul

horizont alá bukik a Nap
és a Hold füstös-piszkosan
ringat hamis álmokat
s míg máshol keres utat a fény
az időn átüt a penész





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-08-14 09:16:20
Utolsó módosítás ideje: 2023-08-16 07:03:39