Május 28 (Neved napján)
Bámész csend ül a rigófütty helyén,
fehér szirmot dob a borzongó rózsaág,
törli az alkony az égperemén
a pipacsfényt, csillag bújik, búzavirág.
Vén este jár, zsebéből szürkét hint,
kontúrtalan bokrok, és színek tűnnek el,
madártól könnyült orgona legyint,
s bennem a hallgatással a csend felesel.
Oda az udvar, minden fekete,
eltűnt a som , az ifjú galagonya fám,
behunyom szemem, és érzem ,hogy keze
lágyan homlokon simít, jaj, édesapám…..
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2023-05-28 21:36:41
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-28 21:36:41
