közöny - 2


leszállt az est
kapu nyikordult
a sarkon a koldus
éppen befordult
kezében koszos szatyor
lábánál vézna eb
botorkáltak a semmibe
komótos csendesen

szemben három kamasz
gajdolt üvöltözött
a kukákat félrerúgták

nem tudták
hány nap van benne rejtve
mennyi kincs
mennyei falatok
penészes kifli
száraz szalámivég
nélkülük könnyen itt a vég

a három suhancnak éhségtől
még nem sajgott a gyomra
könyékig sem nyúltak volna
soha ily' mocsokba
nekik mindez csak
undorító szemét
mint koldus meg kutyája
bár tőlük enni egyik sem kért

mégis körbekapták őket
s röhögve nagyokat
véresre verték a szerencsétlent
csak úgy roppant a koponya

az ebét sem kímélték
az ilyen hogyan is tudná
nagyokat rúgtak belé
amíg meg nem unták
majd a görcsbe rándult testeket
leköpve
továbbálltak

a kapun
- nem is olyan messze -
halkan ráfordították a zárat






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-05-01 10:12:37
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-01 10:12:37