József álma Máriával

Szomorú Isten a hegyen
belátná régen a lehetetlent,
s most egy barlangmély koponya
a Teremtés hibáit szóba hozza:
"Zsellértenyér-ég zöld völgyed fölött.
Ujjaid között szivárvány szökött...
Gyengécske Ige: a Légy!
(fele-lőnség a: hogyan!)
- üvegkalitkában pókezüst lét."
Gyászkendő omlott a Nap tavára,
mederbe fulladt angyal ruhája
védi a kéklő csólnakot
- csecsemőhangon felsírok.
Boldog Isten a tejtükörben!
Pászkát tör szemlehunyva.
Kereszt! - (a vágya dunyha):
Eleveníts Szóbanforgónak! -
(almot és álmot sosem hittem,
mégis egy pajtában megébredtem.)
Igyon a vérből az embergyarlóság:
Ó, semmit tudó valóság...
A már és a még előtt/után
újabb pokol, menyegző-Ország...

(A Madonna-arcon verejtékgyöngy ragyog)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-01-28 11:07:24
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-28 11:07:24