Egy árva sor

Forgatod vég nélkül a nyelved hegyén,
valljon színt! Van-e íze, sója, súlya?
S lehet-e belőle – van-e rá remény? –

zöldágból kapu, amelyen átbújva
túljuthatsz árkon, bokron, völgyön, hegyen
míg rá nem érzel: túlmutat önmagán

az a sor, és megered, hogy több legyen.
Innentől aztán a te dolgod talán
csak jelen lenni, míg a vers megterem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-01-23 00:01:05
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-25 21:58:17