Ilyenek voltunk


Amikor kigyúlnak az égi fények,
nézem csillagodat az éj ablakán,
s visszaidézem a régi meséket,
akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Te tanítottál a szépre, a jóra.
Forrásom voltál, oltottad szomjamat.
Boldogság volt a veled töltött óra,
de tudtam, értem feláldoznád magad.

Nem hagyhattam. Más sorsot szánt az élet.
Azt hazudtam, nálad jobbat szeretek,
s hallom most is, gúnyosan felnevetek.

Mikor mint két idegen elbúcsúztunk,
megpillantottam egy hullócsillagot.
Éreztem, erőm most, s örökre elhagyott.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-09-26 00:04:20
Utolsó módosítás ideje: 2022-10-02 18:29:31