A jó tördelés ösvény, amelyről tilos letérned, ha ki akarsz keveredni a rengetegből, ügyelj hát rá, hogy tántoríthatatlanul kövesd. A jó tördelés könnyen emészthető, olyannyira, hogy meg sem kell rágni. A jó tördelés útjelző fény a sztrádán vagy még inkább automata kormány egy limóban: esélyt sem ad eltérésre a helyes iránytól, meghagyja mégis hitében a sofőrt, hogy ő vezet. A jó tördelés esztétikus látványt nyújt, a vers mindig elegáns Chanel-kosztümje. Prófétája szabálytisztelő és szigorú, elismeri versképző elemnek a belső ritmust, csak éppen teljességgel érzéketlen rá. Betéve tudja a leckét a szabad versről, ám a gyakorlatban hallani sem akar róla. Ha ismeretlenül megkínálnák kézirataikkal, Bukowski szemérmetlenül hosszú mondatokkal váltakozó egyszavas sorai láttán sértetten fintorogna, és habozás nélkül teremtené le Whitmant, miért nem margótól margóig fut a szöveg. A jó tördelés a végső érv, amely megmagyarázza, hogy meg sem próbál a versbe sűrített pszichéig hatolni. A jó tördelés ösvényén díszlépésben veszel bele

a legsűrűbb rengetegbe.