Délibáb
Percek, órák. Tehettem volna máshová, másra.
Tőlük nyirkosodom, ők meg néznek utánam,
hátha ez valamiféle halmazállapot változás,
hogy talán visszalophatok ezt-azt.
Vagy leülepedek.
Egy réteg rosszkedv, egy réteg megbocsátás
és közben szentté avatom magam.
Meg az önérzet. Súlya van, nem ára.
Csak időt húzok, hogy mégis számított,
hogy a foguk fehérjét nekik is lehet.
Kicsit még hagyom élni a reményt,
ennyivel járultam hozzá. Aztán elmegyek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-05-19 09:56:35
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-19 09:56:35
