Váradi Péter : Vecsés, 1985, nyár

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2821 szerző 36490 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A nap alatt
Pálóczi Antal: Az ember úgy fáj a Földnek
Vezsenyi Ildikó: frustrato
Tóth Gabriella: pszt
Pataki Lili: Unterman
Kiss Anna Mária: Halálra válva
Vajdics Anikó: Definíció
Steszkó Juli: Ovi-bú
Petz György: Haikuk
Ötvös Németh Edit: tehetetlen nyugtalanság
FRISS FÓRUMOK

Bánfai Zsolt 1 órája
Siska Péter 1 órája
Bara Anna 2 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
Francesco de Orellana 3 órája
Szilágyi Erzsébet 12 órája
Lőnhárt Melinda 15 órája
Farkas György 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Natalie Danaisz 1 napja
Köves István 1 napja
Petz György 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Nagyító 2 napja
Mikola Emese 2 napja
Hatházi Áron 2 napja
M. Szabó Mihály 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 5 perce
Minimal Planet 28 perce
Vendég 3 órája
leállósáv 13 órája
Bézs tollecsete 15 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 19 órája
Játék backstage 19 órája
történések 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bara 1 napja
Sorrento 2 napja
enigma 2 napja
Baltazar 2 napja
Volt egy pillanat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Váradi Péter
Vecsés, 1985, nyár

Mindennap elindulunk a határba
B. Viktor nevű barátommal.
Ott sűrűn nő a nád, és elég párás.
Utakat taposunk a nádban egészen a fákig,
amelyek az ingovány közepén állnak.
Vág a nád, de mi mindennap kimegyünk,
végig a földúton, ki odáig,
majd ösvényeinken gyalogolunk a fákig,
és felmászunk rájuk.
Onnan fentről szinte mindent látunk.
Látjuk Vecsést, és a határt.
Ha éppen nem mászuk fára,
még távolabi utakat próbáluk taposni,
mert van még arra egy legnagyobb fa,
de van egy pont is, egy változó hely,
hol közelebb, hol messzebb,
ahol már annyira süpped a föld,
hogy tovább nem merhetünk menni.
A legtöbbet arról a helyről beszélünk,
és rémítgetjük egymást, mi lehet azon
túl. Csak tíz év múlva mentem vissza
arra a helyre egy másik, későbbi barátommal,
akkor már kivágták a fákat, és a nádast beszántották.
Nem tudtam megmutatni, hol van az
ösvényünk, és hol van az a pont,
aminél tovább sohasem jutottunk,
és kétségtelenül kideríthetetlen,
mi jön utána.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A liliom paradigma (Budapest, 2002)
Kiadó: JAK-Kijárat


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-24 13:08   Napló: nélküled
2019-08-24 12:46   Napló: Minimal Planet
2019-08-24 11:52   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-08-24 11:36   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2019-08-24 11:29   új fórumbejegyzés: Siska Péter
2019-08-24 11:19   Napló: Minimal Planet
2019-08-24 10:59   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2019-08-24 10:54   Napló: Minimal Planet
2019-08-24 10:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-24 10:14   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos