Apámmal egy fényképen

Van egy fotóm, még kinn a kertben készült.
Nyár volt, a meggy éppen megérni készült.
Elvirágzott már, de az apró meggyek
még zöldek voltak, minket úgy figyeltek.
A húsuk kemény volt, szorult a magvuk.
Vannak fotók, és senki sincsen rajtuk.

Már bosszant, bármi lesz
ebből, vagy bármi nesz.
A könny a sárba hull,
a hullám partra tesz.

Két meggy figyelt, két szem belül figyelt meg,
és néha ők sem láttak, úgy figyeltek.
Én ott voltam, de akkor annyi látszott,
két kisírt szem bent látja a világot.
Húsuk lágy volt, és úgy tapadt a magra.
Van egy fotóm, és senki sincsen rajta.

Már bosszant, bármi lesz
ebből, vagy bármi nesz.
A könny a sárba hull,
a hullám partra tesz.

Van egy fotóm, még kinn a kertben készült.
Mivel nem láttam akkor, kiegészült.
Könnyű, tudom, mi volt az ott a kertben,
csak ne kelljen a kertbe visszamennem.
Mintha a szem egy villán fennakadna.
Van egy fotóm, és senki nincsen rajta.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Holmi, 1998
Kötetben: A liliom paradigma (Budapest, 2002)
Kiadó: JAK-Kijárat