A nemkívánatos Karácsonya

Csak úgy egyszerűen
belerobbant a csendbe.
Fészkelődött fotel mélyén
öledben meleget keresve.
Rácsodálkozott bejgli illatára,
toboz-fosztott fenyőd árvaságára.
Körbelebegte.

Girlandot könnyeidből húzva
varázspálcát lengetett.
Csillámporosan mozdult,
mint ki lehozta az eget.
Lelkeden kúszva magát kellette,
hogy marasztald.
Hozzád bújt,
hadd legyen örökké veled.

De ajtót mutattál neki.
Most kint kullog,
és nem érti,
miért kell a magánytól
idegenkedni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-12-10 17:47:54
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-10 17:47:54