Polifón kábulat

Ott gubbasztanak az elfagyott faágakon.

Egy gyerekkórus oratóriumokat énekel a ködben:

korálbetétek, madrigálok töltik ki a paleocén fugákat,

a rétegződés mint a hullámok rakományai –

halcsont, kagyló, lándzsafű és csillagrajok.

Ha lenne valaki, aki alulról hallgatná a víztömeg

zenéjét. Mederben a hallójárat, talán itt folynak el

a dallamok. Kövek alatt a gyermeknevetés.

Messziről érkezett hordalékra bukkan,

ki kitartón legeli, szívja a selyemfüvek illatát –

valahol egy szirti kecske gyűrt sziklák árnyékában

a hegyvidéki üledék narkotikumait.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kolozsvári HELIKON, XXXII. évfolyam, 2021.10. (816.) szám, 2021.05.25
Feltöltés ideje: 2021-10-02 15:01:18
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-02 15:01:18