Pedig sírni kellett volna.
Nem asztal alatt kezemet ökölbe
szorítva ráhagyni mindent.
Nem némán kellett volna,
mozdulatlan szemlesütve.
Állni kellett volna…
fel- ki és ütni
asztalt, széket, a melledet.
És szólni kellett volna,
hogy ne játsszon mosolyt,
amikor nem szeret.
